Néha olyan agyam mint egy tölcsér, amibe ha felül beöntök valami újat, hátul automatikusan kiesik valami más. Azért ez remélhetőleg nincs így, de néha eszembe szokott jutni, hogy ugye nem így működünk… Van egy Spongyabob rész is, amikor a főhős annyi felesleges infót próbál magába diktálni, hogy a végén már a saját nevét is elfelejti. Nos, az egyetemen párszor én is így éreztem magam vizsgaidőszakban. Kondicionáltak minket, hogy nyeljünk el végtelen adatot, majd reménykedjünk, hogy a vizsgáig valami véletlenül bent is marad.
De ez egy fenntarthatatlan harc.
Pazaroljuk a legértékesebb erőforrásunkat. Olyan dolgokat próbálunk fejben tartani – bevásárlólistákat, félbehagyott ötleteket, határidőket –, amiket sokkal hasznosabb célokra is fordíthatnánk: például valódi gondolkodásra. Itt jön be a „Második Agy” koncepciója. Ez nem egy újabb jegyzetfüzet. Ez egy külső operációs rendszer a gondolataidnak.
A legtöbb app szűkös kereteket ad, a Notion viszont egy üres teret kínál, ahol te építed fel a saját rendszeredet. Ez a legnagyobb előnye és a legnagyobb csapdája is: végtelen szabadságot ad, ami sokszor bénítóan hat.
A „Második Agy” kiépítése nem azért fontos, hogy elrejtsd benne a gondolataidat, hanem hogy tisztán lásd őket. Viszont a legtökéletesebb adatbázis sem ér semmit, ha a rendszerezésben elveszik a lényeg. A kreativitás nem a semmiből születik, hanem a jól rendszerezett alapanyagból, de a rendezgetés sosem helyettesítheti az alkotást.
Nem az az app a bajnok, amelyik a legtöbb funkciót kínálja, hanem az, ami nem áll az alkotás útjába. Szerintem az eszköz legyen láthatatlan, a váz pedig csak arra való, hogy ne dőljön össze a gondolatmeneted. De a tisztánlátást és a valódi alkotást nem a szoftver fogja helyetted szállítani.
Mert a digitális kincskeresés és a kényszeres rendezgetés helyett:
Lehet lassítani.