Honnan tudod, hogy amit el akarsz érni, azt tényleg te akarod? Nem is olyan könnyű kérdés, mint amilyennek elsőre tűnik.
Szeretnél több pénzt keresni. Jó lenne egy jobb munka. Talán saját vállalkozás. Több utazás, nagyobb lakás, több szabadság. És persze jó lenne végre megtalálni azt is, hogy mit szeretnél igazán kezdeni az életeddel. De honnan tudjuk, hogy ezek közül mi a saját vágyunk, és mi az, amit valahol útközben tanultunk meg kívánatosnak látni?
Orvos-Tóth Noémi Szabad akarat című könyve többek között ezt a kérdést is körbejárja. A döntéseink, a sikerhez és a pénzhez való viszonyunk mögött meghúzódó mintákat vizsgálja és azt a kellemetlenül érdekes kérdést teszi fel: mekkora részben vagyunk valóban szabadok abban, ahogyan az életünket alakítjuk?
Orvos-Tóth Noémi munkásságát régóta szeretem és több podcastbeszélgetését is hallgattam már. Ami különösen érdekes benne, hogy olyan hétköznapi működéseinkre is rá tud világítani, amelyekről addig egyszerűen azt gondoltuk: „hát, én ilyen vagyok”.
A könyv egyik fontos témája a pénzhez, az anyagiakhoz és a sikerhez való viszonyunk. És ez azért érdekes, mert hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a pénzhez való hozzáállásunk egyszerűen személyiség kérdése. Valaki spórolós. Más költekezik. Van, aki mindenáron többet akar keresni, másnak meg már a gondolattól is kényelmetlen érzése támad. Csakhogy ezek mögött sokkal több minden lehet, mint egy Excel-tábla a bankszámlán.
Mit jelent számodra a siker? Mit jelent az, ha valaki nálad többet keres? Mitől érzed azt, hogy „jól állsz az életben”? És vajon mikor alakult ki benned ez a mérce?
Lehet, hogy egy része már jóval azelőtt megszületett, hogy egyáltalán tudatosan gondolkodni kezdtél volna róla.
Régen legfeljebb a szomszédhoz, a kollégához vagy a baráti társasághoz tudtuk mérni magunkat. Ma elég hozzá megnyitni az Instagramot.
Valaki éppen Balin van. Más felmondott és vállalkozást indított. A harmadik reggel ötkor kel, fut, meditál, majd valahogy még egy kovászos kenyeret is megsüt munka előtt. És persze tudjuk, hogy ez csak egy szelet az életükből. Mégis működik. Az online világ nemcsak megmutatja mások céljait, hanem lassan a sajátjainkat is alakíthatja.
Ha naponta százszor találkozunk ugyanazzal az üzenettel – legyél sikeresebb, egészségesebb, gazdagabb, érdekesebb, produktívabb –, egy idő után már nem is feltétlenül tűnik fel, hogy ezek közül melyik volt eredetileg a mi vágyunk.
Ezért érdekes a Szabad akarat gondolatait a digitális világgal együtt nézni. Mennyire szabad egy olyan döntés, amely előtt már ezerszer megmutatták nekünk, hogy mit kellene választanunk?
Ez az a kérdés, amitől szerintem igazán érdekes lesz a könyv. Mert könnyű azt mondani, hogy szeretnénk sikeresek lenni. De mit jelent pontosan a siker? Több pénzt? Magasabb pozíciót? Saját céget? Elismerést? Biztonságot? Vagy egyszerűen csak azt az érzést, hogy végre elég jók vagyunk?
Néha egészen nehéz különbséget tenni aközött, hogy valamit tényleg szeretnénk, vagy csak szeretnénk olyannak látni magunkat, aki ezt szeretné.
Én is ismerem azt az érzést, amikor valaki más életét látva hirtelen eszembe jut, hogy nekem is kellene valami. Új cél, új projekt, új terv. Aztán pár nappal később rájövök, hogy tulajdonképpen az előző háromra sem volt időm. Nem feltétlenül az a baj, hogy vannak céljaink, hanem az, amikor már azt sem vesszük észre, hogy mindenből teljesítményt próbálunk csinálni.
A Szabad akarat egyik izgalmas gondolata, hogy a döntéseinket nem légüres térben hozzuk meg. Hatnak ránk a családból hozott minták, a környezetünk, a tapasztalataink és azok az üzenetek is, amelyeket gyerekként kaptunk arról, mit jelent biztonságban lenni, sikeresnek lenni vagy éppen „jól élni”.
Ez nem azt jelenti, hogy mindenért a szüleinket kell okolni és azt sem, hogy nincs beleszólásunk a saját életünkbe. Inkább azt, hogy érdemes néha megnézni, milyen csomaggal érkeztünk, mielőtt eldöntjük, merre szeretnénk továbbmenni. És talán ugyanez igaz arra is, amit az internet pakol ránk nap mint nap. Csak ezt a csomagot mi magunk választjuk ki, aztán néha csodálkozunk, hogy milyen nehéz lett.
Talán nem is az a legfontosabb kérdés, hogy mennyire vagyunk teljesen szabadok. Hanem az, hogy észrevesszük-e, amikor valami nem igazán a miénk.
Nem kell minden vágyunkat megkérdőjelezni. Nem kell egy hétvégi önismereti projekt keretében újraértékelni a teljes életünket. Néha elég annyi, hogy megállunk egy cél előtt, amit éppen nagyon szeretnénk elérni, és megkérdezzük:
Ha senki nem látná, ha senki nem tudna róla és senki nem mondaná meg, hogy ez lenne a siker – akkor is ezt választanám? Nekem a Szabad akarat egyik legérdekesebb hozadéka éppen ez a fajta megállás. Nem kész válaszokat ad arra, hogyan kellene élni, hanem kellemetlenül jó kérdéseket hagy maga után.
És néha egy jó kérdés többet ér, mint még egy újabb életvezetési szabály.
Lehet lassítani.