5 beállítás, amitől kevésbé fogod automatikusan nyomkodni a telefonod
A telefonunk kijelzője ma már gyakran úgy néz ki, mint egy túlzsúfolt tér. Tele van olyan ikonokkal, amelyek szinte kiabálnak a figyelmünkért: piros pöttyök, értesítési jelvények, végtelen hírfolyamok, amelyek már a feloldás pillanatában azt akarják, hogy görgessünk. Aztán csodálkozunk, hogy egy hosszú nap végén, amikor már amúgy sem maradt energiánk, automatikusan nyúlunk a készülék után.
Pedig a telefonod nem a főnököd, hanem az eszközöd. Ha úgy érzed, hogy a telefonod rángat téged egyik alkalmazásból a másikba, nem feltétlenül a fegyelmeddel van baj. Lehet, hogy egyszerűen túl sok figyelemelterelő inger vár készenlétben.
Nem feltétlenül több önuralomra van szükséged, hanem környezettervezésre.
A digitális környezetedet ugyanúgy megtervezheted, mint a fizikai környezetedet. Ha valamit gyakrabban szeretnél használni, tedd könnyen elérhetővé. Ha valamire nem szeretnél automatikusan rákattintani, ne tedd az utadba.
Hogyan alakítsd át a kezdőképernyődet úgy, hogy az ne a figyelemelterelést, hanem a tudatosságot támogassa?
1. Az „eszközök” és a „zaj” szétválasztása
A főszabály egyszerű: ami rendszeresen hasznos számodra, az maradhat szem előtt. Ami viszont főleg szórakoztat vagy könnyen beszippant, annak nem muszáj az első képernyőn várnia.
A kezdőképernyő a szerszámosládád: Ide azok az alkalmazások kerüljenek, amelyeket tudatosan és gyakran használsz: például a naptár, a jegyzetfüzet, a térkép, a zenelejátszó vagy a kamera.
A „zaj” mehet hátrébb: A közösségi média, a hírportálok, a vásárlási alkalmazások vagy a játékok kerülhetnek egy második oldalra vagy mappába. Nem azért, mert ezeket egyáltalán nem szabad használni, hanem azért, mert ne legyenek ott az első helyen, amikor valójában csak meg akartad nézni az időt.
A „csak megnézem egy percre” nálam is veszélyes mondat. Egy perc könnyen lesz öt, az öt pedig tizenöt, főleg egy hosszú nap végén, amikor az embernek már nincs sok energiája tudatosan döntögetni. Ilyenkor sokat számít, hogy az alkalmazás ott vár-e az orrom előtt, vagy nekem kell megkeresnem.
Ez a kis plusz lépés nem varázsolja el a késztetést, de megtöri az automatikus mozdulatot. És néha éppen ennyi kell ahhoz, hogy legyen időd eldönteni: tényleg meg akarod nyitni?
2. Az értesítési jelvények (badge-ek) száműzése
Az a kis piros szám az ikon sarkában a digitális világ egyik legegyszerűbb figyelemfelkeltő eszköze. Azt üzeni: van valami, amit még nem néztél meg. Valaki írt. Valami történt. Valami vár rád.
Nem mindenről kell azonnal tudnod.
Kapcsold ki az értesítési jelvényeket azoknál az alkalmazásoknál, amelyeknél nincs valódi jelentősége annak, hogy azonnal reagálj. Különösen igaz ez a közösségi oldalakra, híralkalmazásokra, játékokra vagy különféle promóciós alkalmazásokra.
A cél nem az, hogy teljesen eltűnj a digitális világból. Inkább az, hogy ne az alkalmazások mondják meg, mikor kell rájuk figyelned.
3. A widgetek mint csendes társak
A widgetek akkor igazán hasznosak, ha információt adnak anélkül, hogy be kellene lépned az alkalmazásba.
Használj minimalista widgeteket: egy naptárnézetet, amely mutatja a következő eseményedet, időjárást, bevásárlólistát vagy akár egy egyszerű jegyzetet, amelyre felírtad a napod legfontosabb feladatát.
Ezek nem feltétlenül figyelemelterelők. Éppen ellenkezőleg: csökkenthetik a felesleges alkalmazásmegnyitásokat. Ha egy pillantással látod, mikor indulnod kell, nincs szükséged arra, hogy megnyisd a naptárt. Ha ott van előtted a bevásárlólista, nem kell külön keresgélni.
A jó widget nem újabb dolgot akar mutatni. Hanem egy lépéssel kevesebbet kér tőled.
4. A fekete-fehér kijelző – amikor eltűnik a vizuális csábítás
A szürkeárnyalatos mód az egyik legegyszerűbb kísérlet, amit a telefonoddal elvégezhetsz. A színek eltűnésével egyes alkalmazások kevésbé lesznek vizuálisan vonzóak, és a telefon összességében is kevésbé hasonlít egy szórakoztató kijelzőre.
Fontos azonban, hogy ne várjunk tőle csodát. A szürkeárnyalatos mód önmagában nem fogja megszüntetni a telefonozási szokásainkat, és nem mindenkinél működik ugyanúgy. Inkább egy újabb apró súrlódási pont: így a készülék egy kicsit kevésbé csábítóvá.
A Facebook-ikon már nem kék, a videók sem ugyanolyan látványosak, a fotók pedig elveszítik a színeiket. Ettől még ugyanúgy meg tudod nyitni őket – csak valamivel kevesebb vizuális inger vesz körül.
Én ezt különösen este tudom elképzelni hasznosnak. Amikor már mindenki elcsendesedett, könnyű lenne még egy kicsit „csak” telefonozni. Pedig sokszor nem is konkrétan valamire vagyok kíváncsi, csak nehéz átállni a pörgős napból a semmittevésre. Ilyenkor egy unalmasabb telefon meglepően jó társ lehet.
5. A dock, vagyis az alsó sáv tudatos használata
A képernyő alján lévő fix sáv az egyik legkönnyebben elérhető terület. Éppen ezért érdemes átgondolni, mi kapott itt helyet.
Sokan automatikusan a böngészőt, az e-mailt vagy a közösségi alkalmazásokat teszik ide. Pedig a dockban azoknak az eszközöknek lenne a helyük, amelyeket gyakran és szándékosan használsz.
Lehet ez a telefon, az üzenetek, a kamera, a zenelejátszó vagy egy jegyzetalkalmazás. Nincs univerzális jó megoldás. A lényeg az, hogy ne megszokásból töltsd fel ezt a négy-öt helyet, hanem gondold végig: mi az, amihez valóban szeretnék gyorsan hozzáférni?
Tedd oda azt, ami a te céljaidat szolgálja, ne azt, ami a legtöbb figyelmedet szeretné megszerezni.
A környezet megváltoztatja a viselkedést
Amikor belépsz a saját házadba, nem azzal kezded, hogy minden szoba közepére egy-egy figyelemelterelő, zajos eszközt helyezel. A kezdőképernyőd a te digitális otthonod.
Ha a környezetedet úgy rendezed be, hogy az a nyugalmat és a tudatos használatot támogassa, kevesebb akaraterőre lehet szükséged ahhoz, hogy ne automatikusan a telefonodhoz nyúlj.
Talán ez az egésznek a legfontosabb része. Gyerek mellett, egy hosszú nap után nem biztos, hogy marad bennem annyi mentális energia, hogy minden egyes alkalommal hősiesen ellenálljak egy újabb értesítésnek vagy egy érdekes videónak. Sokkal egyszerűbb, ha eleve nem teszem magam elé az összes kísértést.
Nem attól lesz nyugodtabb az életed, ha soha nem nyúlsz a telefonhoz. És nem is kell úgy tenni, mintha a technológia lenne az ellenség.
A telefon lehet naptár, térkép, fényképezőgép, jegyzetfüzet, zenelejátszó, könyv vagy éppen az a néhány percnyi szórakozás, amire egy nehéz nap után szükséged van.
A kérdés inkább az, hogy te választod-e ki, mire használod, vagy a kezdőképernyőd választ helyetted.
Nem kell kidobni a telefonodat. Elég lehet egy kicsit átrendezni.
Lehet lassítani.
